"Amikor sírsz szivárvány színűvé lesz a szemed, és a világ összes magánya, könnye, amely sosem volt a tiéd, elborít és nem jön, ha várod nem jön az álom, nem jön a mámor,nem jön a vég.."
"Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna."
"El fogom rejteni a szívemnek azt részét, ami sírni és sikítani akar."
"A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem."
"Az élet csalódásai közt oly jólesik gyönyörködni, ha csak gondolatban is, egy-egy nemes jellemben, egy-egy tiszta érzelemben és a boldogság képeiben."
"Licitáláskor hiába nyersz, hirtelen az is értéktelenné válhat, amit nagyon akartál."
"Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, a világ közepén magadat egyedül találod."
"A világ legszomorúbb szava: bárcsak."
"Az ember sír a bölcsőben, amikor megszületik, és azután minden nap elárul neki valamit arról, hogy miért sírt."
"Ha valaki árt neked, akkor gyűlöletet érzel iránta. És ha te ártasz valakinek, akkor a saját keserűségeddel és bűntudatoddal is szembe kell nézned. De mivel ismerjük ezt a kínt, megpróbálunk kedvesen viselkedni egymással. Ez tesz minket emberré. Ezen érzések megismerése által nőhetünk fel."
"Cseppben a tenger, tengerben a csepp... A világ a tenger, és én vagyok a csepp."
"A felnőttek a szépre emlékeznek, a gyerekek pedig a múltba menekülnek."
"Engem még soha nem sebeztek meg,soha nem fájt semmim, de néha úgy érzem,hogy itt belül valami szörnyen fáj."
"Az emberek nem élhetnek emlékek nélkül, de nem élhetnek egyedül az emlékeiknek sem."
"Amikor egy személynek van valami értékes, amit megvédjen, akkor válik igazán erőssé."
"Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud és ahoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják "valóságnak". De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy ahogy ő helyesnek gondolja."
"Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem."
