"Mért van az,hogy amikor már azt hiszem egyáltalán nem szeretem, meglátom és elkezd a szívem hevesen dobogni. Legszívesebben odarohannék hozzá és megölelném...:"
"Bár csak segítettél volna megértetni velem,hogy Te kellesz nekem.:)"
"Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre..!"
"Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.:)"
"A Nő a világ ékszere.Ezt az ékszert mindennél jobban meg kell becsülni. Ha vidám,vele kell örülni,ha rossz kedve van,meg kell vigasztalni. Ha fázik,át kell ölelni,de ha boldogtalan,nem szabad elengedni a világért sem.És ezt az Ékszert úgy hordd a tenyereden,mint a nyakláncot a nyakadban!"
"Megint láttam gyönyörű szemeit és nem tudtam szólni egy szót sem.Csak álltam előtte és néztem.Arra gondoltam,mit vesztettem,hogy Ő nem az enyém."
"Majd álmaidban meg-meglátogatlak,mint messzi vendég,kit senki se várt.Ne hagyd,hogy kinn az úton ácsorogjak,az ajtót be ne zárd !Belépek hozzád,csöndben letelepszem,s csak nézlek,nézlek a homályon át,és mikor édes arcoddal beteltem,megcsókollak és úgy megyek tovább."
"Talán egyszer mosolya szívedig hatolt... Talán egyszer minden gondolatod az övé volt.. Talán egyszer mindened volt a léte... Talán egyszer... még mindig meghalnál érte..."
Lassan eltűnsz az életemből..Lassan már nem is álmodom rólad...Lassan tényleg csak egy ismerős leszel...De...De ennek tényleg így kellett történnie? Tényleg ez az az út amit nekünk járnunk kell? Csak két ismerős kiknek volt még közös múltjuk?"
