Mikor az ember elveszít valakit, aki nagyon közel állt hozzá...összeomlik és szinte megőrül a fájdalomtól, amit egy gyógyszer sem csillapíthat. A legfájdalmasabb az, ha nem tudtad neki elmondani, hogy mennyire szereted őt. Mennyi mindent tudtatok volna csinálni? Hány gyönyörű pillanatot tudtatok volna még átélni? De már késő, nincs tovább. Az élet is egy tanítómester...felkészít minket a legrosszabb helyzetekre, de egyben a legjobbakra is. Minél több tapasztalatod lesz, annál több embernek tudsz segíteni ilyen szituációkba. Mindig kell lennie egy barátnak, aki melletted lesz, akármi is történjék. Ott lesz melletted, amikor az első szerelmed cserbenhagy, amikor rossz dolog ér téged vagy netán össze vagy omolva. Ilyen helyzetekben, mindig szükségünk van egy barátra, aki átsegít minket ezeken a nehéz pillanatokon, amik talán napokig/hetekig vagy hónapokig is eltarthat,de Ő ott lesz melletted.
Ha elveszítettél egy hozzád közelállót, akkor a legjobb ha kiadod magadból az érzéseidet, mert sokkal rosszabb ha magadban tartod, mert 'a végén még beleőrülsz'. Az ember az ilyen helyzetektől válnak erőssé és magabiztosabbá.
