Gondolom nagyon sokan élték át azt, hogy elveszítettek egy barátot. Ennek van bizonyos oka(i) is,amit mi nem feltétlen tudunk. Általában egy konfliktus következménye a barát elveszítése. Gondolom mindenki magára ismer a történet elején: mindent megbeszéltünk, elmondtuk egymásnak a problémáinkat, mennyire elegünk van a tanulásból, barátainkból, ki bántott és talán még a kisebb családi problémákat is megosztottuk. Viszont miután történt egy fordulópont az életében, teljesen megváltozott. Nem nagyon mesélt dolgokat és alig találkoztunk. Így elkezdtem kérdezősködni, hogy mi okból változott meg, miért hanyagol engem. Nos azt mondta, hogy nem tudja...Mindig ez szokott lenni a válasz..=) Egy kis idő után megismert egy lányt (mert fiú volt) az interneten, és nagyon jóba lettek. A fiú, az a lány és én is egy iskolába járunk csak külön osztályba. Amikor találkoztak mindig ölelgette a fiú, de a lány nem nagyon viszonozta ezt. Egy kis idő után el kezdett visszahúzodni hozzám és egyre többet beszélgettünk. Panaszkodott a lányról, de ugyanúgy viselkedett vele továbbra is, mikor mondta nekem, hogy már elege van belőle. Abba biztos voltam, hogy nem tetszik neki, meg hogy nem akar vele járni, mert még össze van törve a szíve és ezt nekem is elmondta, hogy még segítenem kell neki. Én ismerem ezt a lányt...szóltam a fiúnak, hogy rossz lesz a vége,de nem hitt/hisz nekem. Jelenleg is elege van belőle, és még mindig távol áll tőlem a fiú és nem is foglalkozik velem. Egy ideig úgy éreztem, hogy összetört a szívem, mert 'elhagyott'...cserbenhagyott...és amikor szükségem lett volna rá (szóltam is neki) nem foglalkozott velem...(őszintén ő volt nekem az igaz barátom..és most már azt sem tudja hogy élek vagy halok...)
